Szerintem az Élet csodálatos. Az élet is csodálatos. Az ember akkor kezd el gondolkodni, ha az ő élete nem az ő Élete. Azt gondolja ő Ember ezért neki Élet dukál, pedig ő is "csak" ember, ám tényleg Élet a járandósága. Járandósága...?? Á dehogy!! Ő maga az Élet! Eredetétől fogva ő maga az Élet! Csakhogy emberek vagyunk és életet élünk. És ezzel semmi baj nincs: ha ember + élet = teljesség, akkor nyertünk! Azonban ha ott a hiány, sokaknál elindul a keresés, elindul az Élet megtapasztalásának vágya. Ha messze bahatoltunk az élet sürű, áthatolhatatlan dzsungelébe, megtaláljuk az Élet sugárzó Boldogságát és akkor megtaláljuk magunkat: az Embert.
Ám azt mondom, Boldog lennék ha én lennék az ember és én lennék az élet: feltéve, ha ez Én lennék...
Boldog lennék akkor is, ha én lennék az Ember és én lennék az Élet: feltéve, ha ez Én lennék...
E kettő között semmi különbség nincs, mert mindkét esetben Boldog lennék...
Hajszolni egyiket sem érdemes: élni vagy Élni annál inkább...
